Van „közös pont” a cenki Hársfasor és Mátyás király kötözött, na és más neves történelmi személyek között is.

A cenki hársfasor eredetileg 600 kislevelű hárs telepítésével létesült a XVIII. század közepén, de erről már volt szó korábban.
A hazánkban is őshonos, az elegyes erdőkben ma is megtalálható kislevelű hársat (Tilia Cordata) a elsőként a reneszánsz korban alkalmazták a kertépítészetben. A leírások és mondák (pl. Mád) alapján a hollós Mátyás királynak kedves fafaja lehetett a hárs. Mátyás király visegrádi palotájának kertjének leírásánál Antonio Bonfinni (Rerum Ungaricarum Decades / A magyar történelem tizedei) a függőkerteket említi, Oláh Miklós (Hungaria, 1536) a visegrádi kert hársainál „kiemeli, hogy «egymástól egyenlő távolságban ültetett» fák.” (Rapaics) A hársak a későbbi korokban is több szerepet kaptak a főúri kertekben ligeteket, fasorokat ágaik között filagóriák stb. alkottak belőlük (erről majd máskor), s ma is gyakran találkozhatunk velük a parkokban köztereken.
A másik „kapcsolódás” az idén, a hollós Mátyás madara, hollók (Corvus corax) neveltek fióká(ka)t a fasor melletti liget erdőben, s az ép kirepülő, vagy csak az utolsó, a többiektől lemaradó, „pállott szájú” (a csőrszeglet még sárga, gyakran erről lehet megkülönböztetni a fiatal egyedeket) fiókát bőszen védelmezték a szülők.