A 19. század elején sorra születtek a szabadalmak, felfedezések, melyek a modern cement és betonkészítéshez fűződtek.

A feltalálók közül kiemelendő Joseph Aspdin angol kőműves, aki 1824-ben szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt ún. portlandcementet. Széchenyi István már német útján, 1829-ben felfigyelt arra, hogy Hamburgban az új házépítéseknél a legnagyobb sikerrel használják a „római cementet”. Negyedik angol útján már naplójában leírta a beton készítésének módját, utazásának eredményei közé vette és konstatálta, hogy a találmány előnyei Magyarország számára felbecsülhetetlenek. Széchenyi ötödik angliai útján mint az Al-Duna-szabályozás királyi biztosa kiemelt gondot fordított a kérdésre. Naplójában ez idő alatt öt ízben találunk vonatkozó bejegyzést, melyekből kiderül, hogy saját kézzel végzett betonkészítési próbákat. S hogy ennek a kitartó foglalatosságának mi volt a magasrendű célja? Erre Széchenyinek titkárához, Tasner Antalhoz 1834 februárjában írt levelében találhatjuk meg a választ: „jobb leczkéket vettem és veszek még, a román cement és concrete [beton] csinálásban! E két kiszámíthatlan találmánnyal meggazdagítandom, ha Isten segít, a hazát.” Széchenyi rendszeresen beszámolt József főherceg nádornak az al-dunai munkák haladásáról, 1834 őszén kétszer is említette a beton alkalmazását. Egy helyütt azt írta, hogy sok próbálkozás után Vásárhelyi úr megtalálta a betonkészítés azon módját, amely nem rosszabb az angolnál, és rendkívül hasznos lesz falazatainkban és hidainkban.