Széchenyi István 1845. március 27-i napló bejegyzése szerényen csak annyi, hogy a soproni vasút ügyében Esterházy Pál herceggel tárgyalt. A vasútépítés már 1820-as évek végétől foglalkoztatta a magyar és osztrák rendeket. Bécstől az Adriáig tartó vasútvonal kiépítésének gondolata 1829-re konkréttá vált és megkezdődtek a tervek elkészítése.

Széchenyi István angliai útján találkozott 1832-ben találkozott az általa „Ein kleiner Teufel, der alles mit sich fortschleppt.”- „kicsiny ördög”-nek nevezett szerkezettel, amely mindent magával vihet.

1836-ban Julius Sina (Sina György) báró kezdeményezésére egy Győrig tartó Sopront is érintő szárnyvonallal bővült a vasútépítés, és 1838. március 20 -án megalakult a Wien-Raaber Eisenbahn-Gesellschaft, a Bécs-Győr Vasúttársaság. A Bécs és Bécsújhely közötti teljes szakasz 1841. június 20-ra készült el, kezdte működését. Azonban a soproni vonal építkezése megakadt. Mivel a magyarországi vasútépítés megállt, 1842-ben a társaságot megfosztották a további magyarországi építéshez szükséges koncessziótól. A társaság új neve Wien-Gloggnitzer Eisenbahn-Gesellschaft lett (1842-53).

Széchenyi töretlenül érvelt a vasút megépítése mellett és folyamatosan tárgyalt, Sopronon át húzódó vonal kiépítése mellett. Széchenyi naplóbejegyzései alapján 1844-45-ben is többször tárgyalt a soproni vasút „Oedenburger Eisenbahn” ügyében, és a környékbeli birtokosokkal megalapította a Bécsújhely-Sopron Vasúttársaságot (Oedenburg - Wr. Neuſtädter Eiſenbahn- Gesellschaft ).
Az ominózus 1845. március 27-i szerény bejegyzés a társaság alakuló ülésének dátuma is egyben.

Széchenyi István, mint a Sopron-Bécsújhelyi Vasúttársaság elnöke 1847. február 27-én, a társaság harmadik rendes közgyűlése előtt egy nappal, bejárta az vasúti pályát Nagymartonig, ahol az épülő vasúti híd lenyűgözte. Naplójában is megemlíti, és ókori, óriási római munkához hasonlította.

Bécsújhely és Sopron (Soproni déli pályaudvar) között 1847. augusztus 20-án indult meg a közlekedés.